Az utolsó előtti részhez érkeztünk a Kádár-korszak és a szex tematikában, mindjárt vége, remélem, sajnáljátok. Ezúttal mozi, tévé és popzene van soron, még izgalmasabb fejezet ez, mind eddig bármelyik, pedig azok sem voltak piskóták. Ez volt az 1., ez a 2., ez meg a 3.

Siker, pénz, csillogás a mozivásznon. Pucér nők s annyi más érdekes" – énekelte a KFT együttes 1986-ban, és moziba járni valóban érdemes volt. A magyar filmek igen hálás alkotások voltak, az Eszkimó asszony fáziktól az Adj király katonátig mindegyikben akadt valami kis szexjelenet. Makk Károly – Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregénye alapján készült – 1982-es Egymásra nézve című mozijában pedig már leszbikus témázgatás is volt.

Advertisement

És akkor még nem is beszéltünk a Jancsó–Hernádi-filmekben csoportosan pucéran futkosó lányokról. Róluk – mármint Jancsóékról – azt hallottam, hogy nagy művészek, ezt mondták a Stúdió nyolcvanakárhány című kulturális tévémagazinban is. Hát akkor biztos így van, gondoltam. Mondjuk túl kicsi voltam, hogy értsem, amit csinálnak. Hogy egész őszinte legyek, nekem hellyel-közzel annyi esett le, hogy itt van ez a két perverz tata, akik telepakolják csupasz nőkkel a filmjeiket, és ez a menő. Hernádi néha olyanokat is nyilatkozott, hogy „Az én felfogásomban a szexualitás, az erotika is a szeretetigény és -követelmény megfogalmazódásai. A gyönyörszerzési funkcióban a szabadság abszolút formája testesül meg, a bioplazmának két ember általi felgazdagodása – költőien szólva – az istenné válás időtől és tértől korlátozatlan módozatát valósítja meg magában" – de ezt sem igazán értettem.

A színésznők közül Udvaros Dorottya különösen sokat hempergett pucéran, legyen épp kitelepített díva a Te, rongyos élet! című filmben, vagy Klarissza a Redl ezredesben. Persze pucérkodott jóformán mindenki, Básti Julitól Esztergályos Cilikén át Bordán Irénig, de egy nevet érdemes külön is megemlíteni. Erdős Mariann abszolút amatőr volt (nem tudom, miért, de az 1980-as években valahogy menő dolog volt, hogy nem profi színészek játszanak filmszerepeket). Az intézetis, érettségivel sem rendelkező lány 1983-ban a Könnyű testi sértés filmben tűnt fel, majd amikor Jancsóék átvették a Kecskeméti Katona József Színházat, ő volt a fő közönségmágnes. A Jöjj délre, cimborám! darabban a jó testű, cicis Mariann anyaszült meztelenül mászkált a színpadon.

Miután ennek híre ment, sokakban feltámadt a kultúra iránti vágy, volt olyan családapa, aki egymás után hatszor nézte meg az előadást! Képzelem a társalgást otthon: „Anyukám! Majd csak este jövök, színházba megyek!" „Már megint?!" Mariannról pucér posztert is árultak Kecskeméten, vették is, mint a cukrot. 1985-ben a Falfúró című filmben is felbukkant, bár ott már nem ő volt a fő meztelen sztár, hanem Szatler Renáta. Erről a műről, azt hiszem, mindent elmond a Ludas Matyi poénja. A Tücsök és Bogár rovatban úgy szerepelt a moziplakát, hogy lemaradt a címből az F betű. „Alfúró – ez a jó cím!" – volt a szöveg.

Miskolcon, ahol felnőttem, nem rendezett Jancsó, de volt helyette más. Valamikor az 1980-as évek közepén Cápa Show néven hirdettek cirkuszszerű látványosságot, a rajzolt plakáton meztelen nőci úszkált a vérszomjas tengeri ragadozók között. Aztán kiderült, hogy átverés az egész! Az hagyján, hogy gyilkos fehér cápák helyett csak két kicsi, ártalmatlan macskacápa úszkált az üvegfalú tartályban – az egyik kábé hassal felfelé lebegett, annyira hulla volt –, nagyobb botrányt okozott, hogy a nő sem volt csupasz! „De apa, hát ez fürdőruhában van!" – sírt fel egy gyerek a nézőtéren.

Advertisement

Mondjuk ha már átverés: haverom mesélte, hogy náluk, mint minden rendes értelmiségi háztartásban, ott feküdt a polcon Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című könyve. El is tűnt vele a kisszobába, de nagy csalódás volt. A sokat ígérő cím igen gyenge tartalmat rejtett. Azóta is képtelen megbocsátani az írónak.

A ludasos Árkus csinálta a Parabola című tévéműsort, illetve annak szilveszteri különkiadását, a Szuperbolát. Na, itt aztán lobogtak a nagy csöcsök meg az egyebek. Ezt a műsort várta mindenki év végén, és aztán februárig erről beszélt az ország. Egyikben szerepelt egy jelenet, hogy valakinek olyan szemüvege van, amit ha felvesz, látja, mi van a nők ruhája alatt. Emlékszem, ültünk a játszótéren, a beton pingpongasztalon, és erről ment a társalgás. Az egyik kölök kijelentette: neki akár egymillió forintot is megérne egy ilyen szemüveg! Simán! Hát, akkor jó. (Azt hiszem, neki is heti 10 forint volt a zsebpénze, mint nekünk).

Egyszer leadták a tévében a Kék lagúnát is. Micsoda szerencse, hogy pont meglátogatott minket a nagynéném, a szüleimmel az egész film alatt a konyhában trécseltek, így nyugodtan át tudtam adni magam a műélvezetnek.

A Lagúnában az akkor 14 éves (!), barna Brooke Shields meztelenkedett, de a kor szupersztárja a szőke, kék szemű Bo Derek volt, aki egy Tarzan filmben is eljátszotta a szőke, kék szemű meztelen nőt. „A képet elnézve mit mondjunk? Amit Tarzan is mondana. Auuuuuauau!" – jópofáskodott a Magyar Ifjúság. A pucér filmcsillag még Delhusa Gjont sem hagyta hidegen, erre utal legalábbis a harmadik albumán szereplő Bo Derek csak álom volt című dal.

A Lady Chatterley szeretője volt még menő csupasz nős film, ezt az 1980-as évek közepén be is mutatták itthon, az Emmanuelle sorozat epizódjai viszont a rendszerváltásig csak másolt kazettákon terjedtek, legjobb tudomásom szerint. 1990-ben már a MOKÉP forgalmazta, a Képes 7 egész oldalas hirdetésben reklámozta a bemutatót. Az 1968-ban készült Helga és Michael című nyugatnémet szexuális felvilágosító film szintén késett vagy nyolc évet. Aztán készült magyar verzió is. A Mafilm Objektív Stúdiója és a MOKÉP forgatott dokumentum-játékfilmet a fiatalok szexuális életéről Merre vagy … címmel. Mondjuk nekem ez kimaradt, csak újságban olvastam róla, azt sem tudom, végül bemutatták-e.

De voltak más filmalkotások, amiket sosem láttam, csak a hírük jutott el hozzám. Tordai Teriről mesélték, hogy a németeknél szexfilmezik, Jancsóról meg azt, hogy Olaszországban leforgatta az első magyar pornót, Magánbűnök, közerkölcsök címmel.

Nem árthat az AIDS nekem

Az ember még épp csak értelmezte a női anatómiát, hogy az igazi szex milyen lehet, arra gondolni sem mert – amikor kiderült, jobb is, mert meg lehet tőle halni. 1983 körül egy új kifejezéssel ismerkedett a világ, úgy hívták, hogy AIDS – aztán hamarosan mi is hallottunk róla. Nagyon sok mindent. Mondták, hogy szex útján terjed. Akkor jó, gondoltam, mit izgassam magam, mire odajutok, már úgyis feltalálják az ellenszert. Aztán, hogy csók útján is el lehet kapni. Hát, ez is várhat még pár évet. Meg ha elkezd vérezni egy AIDS-es mondjuk edzésen, az is ragályos lehet. Még jó, hogy nem sportolok. Aztán valaki már úgy tudta, a szúnyogcsípés is fertőzhet. Na ne már, akkor nem megyünk a Balatonra??!!

Aztán egyszer összeterelték az egész iskolát a színpados teremben – ahova mindig csak nagyon fontos eseménykor terelték össze a gyerekeket, például ha november 7-ét kellett ünnepelni –, és volt egy felvilágosító előadás. De nem lettem sokkal okosabb. Azt pletykálták, hogy Márkus László színész volt a betegség első magyar áldozata. Na jó, de közben az is terjedt, hogy Korda György feldarabolta Balázs Klárit egy kanadai haknin, és bőröndben hozta haza. Szóval, már nem tudtam, mit higgyek el. Mindenki oroszul tanult (és nem tudott), de volt egy haverom, aki angolul is beszélt – ismert vagy 15 angol mondatot, ami pont tizenöttel volt több, mint amennyit én tudtam. Fel is néztem rá. És mivel ekkoriban volt a Live Aid világkoncert az afrikai éhezők megsegítésére, ő rögtön összerakta az AIDS szó jelentését: „segélyek". Micsoda hülye név egy betegségnek!

Advertisement

Ha már itt tartunk, arról is hallottam, hogy állítólag vannak olyan férfiak, akik homokosok. Megmondom őszintén, egy ilyet sem láttam, azt sem tudtam, hogy néznek ki pontosan. Csak így a játszótéren mondta valaki, hogy vannak ilyenek. Mondjuk azt is hallottam, hogy kukabúvárok is vannak, akik a szemetesben turkálnak és abból esznek. Akkor még olyat se láttam. Szóval, fogalmam sem volt, ezek kicsodák, mit csinálnak. Kicsit később már úgy képzeltem őket, mint ahogy a Szomszédok készítői az Oli urat. Hogy folyton a hajukat igazgatják, kényeskedve beszélnek, és a nőkre azt mondják, hogy „pfúj." Azért voltak mások is, akik csak találgattak. Makk Károly így nyilatkozott az Ifjúsági Magazinban a már említett, Egymásra nézve című filmjével kapcsolatban: „Őszintén megmondom neked, nem is tudtam elképzelni, hogy praktikusan hogy zajlik le az egyneműek szerelme. Fogalmam nem volt, mit csinál egymással két nő." (Persze nem biztos, hogy igazat mondott… mert hát azért megkérdezhetett volna pár embert a filmszakmában). Mindenesetre elterjedt, hogy a filmben azért alakítja a leszbikus párt két lengyel színésznő, mert a magyarok nem vállalnak ilyen szerepet.

A homókról nem igazán volt cikk a lapokban, én legalábbis nem emlékszem ilyenre. Néha a hirdetési újságokban üzengettek egymásnak virágnyelven, „Bajuszos fiatalember barátot keres, telefonszámos levelek előnyben, Hasonlót keresek jeligére a kiadóba", meg ilyenek. Inkább a kabarékban kerültek szóba. Volt valami Nagy Bandó-szám, hogy beszélgetnek a gyerekek a játszótéren, és akkor kérdezi az egyik, hogy „Végignézte valaki ezt a tegnap esti filmet? Csak tudnám, mi volt ebben 16 éven felüli! Smároltak legalább?", mire a másik: „Ja, két pasi!" Meg egy Markos–Nádas-jelenetben volt riport Sir Joseph Kiss-sel, a világhírű, magyar származású amerikai filmrendezővel. Sir Kiss már erősen töri a magyart, miközben beszél új filmjéről, amely „… tudom, hogy ez most nagyon furcsa lesz, ez egy szerelmi történet… yes… így van.. ami egy férfi és egy nő között zajlik….. Yes, mert most van divat kint nyugaton, hogy állítólag férfi a nővel… ez teljesen új..."

Advertisement

A Voga–Turnovszky popparódia duó volt még rákattanva a témára. Egyszer így nézem a tévét, hát látom, hogy az egyik tógában, a másik pedig nőnek öltözve énekli egy Modern Hungária-sláger dallamára, hogy „Csók x csók, gyere pénteken, nem árthat az AIDS nekem!" A Schulz Gizi III. című számnak nem volt klipje, az csak lemezen szerepelt, de ott is ez volt a téma: „Az az ágy, az a végveszély, az Attila is megmondta, hogy sekély ez a kéj. A! I! D! S! - AIDS! A! I! D! S! - AIDS!, Gumival jobb.... A! I! D! S! - AIDS! Hidd el, gumival jobb...."

Szóval, csak tippelgettem, ezek hogy nézhetnek ki. Pedig elég lett volna kicsit körülnézni a szobámban. Megszállott zenerajongó voltam, akárcsak a tesóm, minden héten más együttes volt a kedvencem, gyűjtöttem a képeiket. És az 1980-as években volt a leggayebb a pop. De még a rock is. Minden férfi nőnek öltözött, tupírozta a haját, rúzsozta a száját, festette a körmét, a Soft Celltől kezdve a Poisonig. Ha valamikor kilyukadt az ózonlyuk, az ebben az évtizedben lehetett a sok hajlakktól és dezodortól. De hát ezek menő popsztárok, ezek így néznek ki, és kész, gondoltam. Nekem nem volt ebben semmi különös.

Advertisement

Valahogy baromira nem tűnt fel, hogy a halálosan férfias Freddie Mercury vagy Rob Halford meleg. Pont hogy olyan nagyon macsónak tűnt mindkettő, bajusszal, illetve bőrszerkóban. Egyszer beszélgettünk a Queen-őrült haverommal Freddie-ről. „Hú, ennek hány női nemi szervben lehetett már a nemi szerve!" – mondta. Mondjuk nem teljesen ezekkel a szavakkal. Hát igen! – sóhajtottam. Rob Halford meg annyival keményebb volt, mint a nyálas Thomas Anders. George Michaelnek pedig még nője is volt az újságokban.

De komolyan, így mai szemmel megnézi az ember mondjuk az I want to break free videoklipjét, és kiveri a szemét, hogy ez mennyire gay. Ez nekem 1984-ben egyszerűen nem tűnt fel. Nőnek vannak öltözve – nahát, milyen vicces. És Mercury milyen jól játssza! Freddie forgó testeken gurul át, testhez simuló ruhában – hát ez egy videóklip, ide kell egy kis őrület.

Advertisement

Egyébként a fővárosi Szent László Kórház egy speciális, szeparált részlegén látták el a hazai AIDS-betegeket (akik amúgy nem voltak túl sokan, még 1988-ban is csak tizenhármat tartottak nyilván). Miután kiderült, rettegett az egész környék, a postástól is csak kesztyűben vették át a leveleket. A tévé kiment forgatni, aztán mégsem lett a riportból semmi, mert a technikus meg az operatőr a folyosóra sem mertek bemenni.

Az AIDS és a melegek ügye több ponton kapcsolódott, és végül a betegség megjelenése volt az oka, hogy a melegeknek hivatalosan is lehetett egyesületük. 1988-ban az Egészségügyi Minisztérium támogatásával vagy inkább jóváhagyásával alakult meg a Homeros, a Magyar Homoszexuálisok Országos Egyesülete, amely alapszabályában a HIV/AIDS megelőzést jelölte meg fő tevékenységének.

Jön: Pucér nők és annyi más érdekes, befejező rész: Szexinvázó

Képszerkesztő: Nagy Attila