Kádár János és a szex folytatódik, már itt is van szuper sorozatunk közbülső része, meztelen szépségkirálynő-jelöltekkel, kártyanaptárokkal és egy gyógyszemüveges fiatalember megrázó személyes vallomásával. Ha még nem láttátok az 1. és a 2. fejezetet, lapozzatok vissza.

Persze nem a Miss Natura-választás volt a korszak legfontosabb szépségversenye. Hanem a szocializmusban először megrendezett Magyarország Szépe választás, 1985-ben. Óriási esemény volt, 50 év után az első ilyen rendezvény. Szervező a Magyar Média, szponzor a Caola, a Fotex, a Budapest Tourist, a Centrum áruházak és a Sasad Mgtsz. Chrudinák, Ernyey, Frenreisz és Várszegi a zsűriben. Egy kétségtelenül gyönyörű, 16 éves fonyódi diáklány, Molnár Csilla Andrea lett az első. Aki aztán a következő évben öngyilkosságot követett el. Egy Friderikusz-könyv (Isten óvja a királynőt, 1987) mellett két popszám is született róla, az Első Emelet 1986-ban adta ki Szépek szépe balladája című dalát, Homonyik Sándor Álmodj, királylánya két évvel később jelent meg.

A Budapesti Kongresszusi Központban Molnár Csilla Andrea fejére került a Fabulissimo-korona, de mint később kiderült, a szépségverseny igazi győztese a hatodik helyezett Kalmár Zita lett Budapestről. Illetve a legjobbak közé be sem jutott Marjai Judit. 1985. október 5-én volt a döntő, nem kellett sokat várni a versenyzők pucér képeire – az NSZK-beli Neue Revue októberi számában megjelent fotókat már a következő hónapban közölte a Magyar Ifjúság. Kalmár Zita és Marjai Judit is ott feszít ciciben. „Fene vigye a jó dolgukat, már megint lemaradtunk valamiről!" – vonta le a tanulságot Mintha nekünk mást mutattak volna című cikkében a lap.

Advertisement

És beköszöntött a magyar szupermodell-korszak. Vagyis bocsánat, akkor még manekeneknek hívták őket. Aztán manökenek lettek, csak azután modellek.

De bármi is volt az elnevezés, Kalmár Zitus szupersztár volt, a csapból is ő folyt egy időben. Persze ez annak is köszönhető, hogy egyedül ő nem írta alá a szépségversenyen elé tett szerződést, aminek az volt röviden a lényege, hogy a versenyző csak a Magyar Média kiközvetítésével vállalhat munkát, a Centrumon, a Caolán és egyéb magyar médiás cégeken kívül mással nem köthet szerződést. A renitens Kalmárt ötször zárták ki, majd vették vissza a versenybe, ezek után nyilván nem kerülhetett dobogóra… Viszont ő nyerte a legértékesebb különdíjat, a Fotex által felajánlott százezer forintot és egyéves kaliforniai modellszerződést. Kalmár Zita elég jól nézett ki, mondjuk akkor a modellek még valahogy természetesebb nők voltak. 1986 májusában már a német Playboyban jelentek meg róla Ernyey képei. A Neue Illustrierte Revue a Maldív-szigeteken fotózgatta. Rémlik, hogy valami másik német magazinban puszta-girl szöveg alatt meztelenkedett, de ebben nem vagyok biztos. És ő volt az egyetlen, aki bármikor full frontál nunit mutatott. Szőröset, természetesen.

A szőke, zöld szemű Marjai Judit azért is volt érdekes, mert mindig úgy tűnt, mintha épp serdülne a melle. Mondjuk 14–15 évesen ez nem annyira meglepő, ugyanis ilyen idősen kezdte modell pályafutását. És szintén ott volt mindenütt. Még az Első Emelet 1984-ben megjelent első lemezének borítóján is ő a pincérnő, akit elgáncsolnak a cukrászdában. Ott mondjuk alig látszott belőle valami, az Ofotért, Olympos és egyéb naptárakon már annál több.

Felbukkant az IM címlapján és pár filmben (Dokumentátor, Éljen Anyád), és 1988 novemberében még az olasz Playboyban is szerepelt, első magyar lányként.

A szépségversenyen második helyezett dunaújvárosi óvónőről, Kruppa Juditról sok erotikus nem derült ki, a Skála háziasszonyaként nem illett vetkőznie. A verseny után két évvel bemutatott Szépleányok című dokumentumfilmben már fekete csíkkal takarták ki a melleit a meglehetősen megalázó, Pauer Gyula-féle szoborkészítési jelentben… Később egy, a Dolly Roll által jegyzet Je T'Aime-feldolgozáson erotikus jelleggel nyögdécselt, lihegett, de ennyi.

Az 1985-ben 28 éves Bíró Ica – aki mindig sietett leszögezni interjúkban, hogy ő nem tartja szépnek magát, inkább érdekes arcúnak – már túlkoros volt a szépségversenyhez. Amúgy sem tudott volna indulni, abban az évben született meg a kislánya. Igazából nem is volt szüksége rá, felkapott volt már előtte is. Szintén mindent elvállalt az Express Utazási Iroda népszerűsítésétől rejtvényújságcímlapon át a Gyúróka testmasszírozó reklámjáig.

Annyira kelendő volt, hogy állítólag Junoszty tévét adtak a szovjet laktanyában a poszteréért. A szülés után sikeresen leadta a pluszkilókat, és visszatért, 1987-ben már a Nyolc évszak című sorozatban alakított cicababát. Sok helyen szerepelt, de mondjuk Marjaihoz vagy Kalmárhoz képest kifejezetten keveset mutatott.

1986 körül már a szörptől a radírgumin át a kutyaeledelig mindent meztelen vagy alig-alig felöltözött nőkkel próbáltak eladni. És beindult az aktnaptármánia. A Szigetvári Cipőgyártól kezdve a BUBÍV-on és Vegyépszeren át az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetig mindenki kiadott egyet. Egy téesz vagy könyvkiadó sem akart lemaradni. Volt naptár, amit Jung Zseni fényképezett, volt, ami az üzletekbe került, és volt, amit csak az adott gyár, vagy szövetkezet fontos vásárlói kaptak meg. A vadász aktnaptáron nyulakkal pózoltak a hölgyek, az Ofotért kalendáriumon napszemüvegben és teniszütőkkel. (Volt férfiaktos verzió is, de az megbukott). Rémlik olyan karikatúra a Ludasból, hogy beront egy alak Amerikában a Playboy főszerkesztőjéhez, kezében egy naptárral, és ezzel a szöveggel: „Főnök, a motorgépipari gyár már megint lefőzött minket!"

Magyarország lett a szocitömb aktnaptár-Mekkája, a környező baráti országokból is érkeztek vásárlók. Hegyeshalomnál nagy tábla jelezte, hogy pornót behozni/kivinni tilos, de hát ezek nem pornó-, sőt még csak nem is szexkiadványok voltak, hanem művészi aktok, ugyebár, ami szép és jó. Azért volt pár széttett lábú hölgy, meg látszott a bozont is rendesen, de nálunk ez még belefért az aktba. Persze anyagi okai is voltak a nagy naptármániának. A dotáció hiánnyal küszködő vállalatok elég jól tudtak keresni vele. Egy 1987-es Képes 7-cikk szerint 4 millió 800 ezer forintba került egy 80 ezres példányszámban megjelenő aktnaptár előállítása. De el is ment mindegyik, 140 forintos darabáron. Ki lehet számolni.

Advertisement

Akinek nem futotta nagyalakú aktnaptárra – vagy nem tudta volna hova rejteni a szülők elől –, az kis pucér nős kártyanaptárral is megelégedett. Tele voltak velük a trafikok. 10 forintba kerültek, akárcsak a filmes-színészes sztárfotók.

Egyszer elhatároztam, én is veszek egyet, mert már mindenkinek volt a suliban, aki kicsit is menőnek számított, és szerettem volna közéjük tartozni. Nem tudom, hogy gondoltam komolyan, hogy ez majd elég lesz, mert közben sajnos úgy néztem ki, mint aki benéz, gyógyszemüveg is játszott, meg minden. Mindegy, legalább megpróbáltam tenni valamit az ügy érdekében. De azért ez elég komoly logisztikai feladat volt 1985 körül. Gondosan felkészültem, beosztottam a zsebpénzemet, megterveztem, melyik trafikban fogom megvásárolni. Egy téli napon délelőtt fogtam az akció megvalósításához (a suliban délutánosok voltunk aznap, akkor még ilyen is volt). Kicsit ácsorogtam a trafik előtt, megvártam, amíg nem lesz bent vásárló, aztán beléptem. Köszöntem szépen, gyorsan hadartam az eladónak, hogy akkor kérek egy vukos naptárat, Han Soló-sat, traubiszódásat, meg ezt. És így ráböktem az egyik meztelen nősre. (Elég merész kép volt, a bozont is látszott.) Tudom, hogy ez kicsit ilyen Woody Allen-es jelenetnek tűnik, de tényleg így történt. Mindegy, a bácsi szépen tette ki a pultra a naptárakat egymás után, amikor pont nyílt az ajtó, és belépett egy vásárló. Egy felnőtt. Azt hittem, összeesek. De a trafikos bácsi annyira rendes volt, hogy mielőtt a belépő ember bármit látott volna, azt mondta: „Na, ezt takarjuk le, nehogy megfázzon szegény!" – és ezzel rárakta a Han Soló-s naptárat a pucér nősre. Fizettem és nagyon gyorsan távoztam.

A szépségverseny sikere után lendületet kapott a hazai modellképzés. Az Okisz Labor volt a menő hely, a Divatintézet manökenképzője szintén ismert volt, és indult több amatőr tanfolyam is. A „majd én megmutatom" vagy a „nem akarom az egész életemet egy írógép előtt tölteni" ambíciója hajtotta a csajokat, vagy épp megvadult anyukák küldték lányaikat tanfolyamra, „legalább te vidd valamire az életben" jeligével. A próbafelvételeknél pedig nem illett szégyenlősnek lenni, állítólag volt apuka, aki felpofozta a lányát, mert nem akart vetkőzni, holott a „jövőjéről" volt szó. A Graforek Stúdióról lehetett még hallani, ahol a 7500 forintos tandíjért már szakképesítést és folyamatos munkalehetőséget is ígértek. És fel is vettek szinte mindenkit, aki hajlandó volt kifizetni az összeget. Aztán kiderült, se szakképesítést, se munkát nem tud nyújtani a cég – a hoppon maradt lányok pedig mehettek bíróságra visszaperelni a tandíjat.

A Kádár-korszak vége felé egy leleményes vállalkozó tulajdonképpen már az első kukkoldát is megvalósította. Az ő modellstúdiójába 500 forintért bárki bemehetett egy órára meztelen lányokat fotózni. Ha nem volt fényképezőgépe vagy filmje, azt adtak a helyszínen! Volt, hogy egyszerre 10–15 fotós is dolgozott a műteremben.

Jön: Pucér nők és annyi más érdekes, 4. rész: Bo Derek csak álom volt

Képszerkesztő: Nagy Attila